Ha szeretnél lenni a sikeres befektető, van egy rendkívül kritikus készség, amelyet el kell sajátítania, ez pedig a pénzügyi kimutatások olvasásának képessége. Ez különösen fontos, ha egyéni részvényekkel kereskedik.
Nem számít, hány szakértő ajánl egy adott részvényt, pénzbefektetés előtt még mindig el kell olvasnia a cég pénzügyi kimutatásait.
A pénzügyi kimutatások felfedhetnek egy-két rejtett taposóaknát, amitől kevésbé lesz optimista a céget ajánló emberek.
Amikor a pénzügyi kimutatások olvasásáról beszélünk, akkor valójában ezt értjük elemezve őket. A leginkább érdekel minket, hogy bizonyos arányokat és pénzügyi összefüggéseket ismerjünk meg, amelyeket a pénzügyi kimutatások mutatnak.
Ezek az összefüggések nem ugranak ki az állításokból – neked kell megtalálnod a megfelelő számokat, és magadnak kell elvégezned a számításokat.
Nézzük a pénzügyi kimutatások két legfontosabb típusát. A kimutatásokat a vállalat legutóbbi 10K-s jelentéséből kell átvenni, mivel ezeket az Értékpapír- és Tőzsdefelügyelethez (SEC) nyújtották be.
Hogyan elemezzünk egy bevételi kimutatást
Az eredménykimutatás az a pénzügyi beszámolási dokumentum, amely bemutatja a társaság bevételeit, kiadásait és nettó nyereségét.
Ebben a cikkben nem tudjuk az eredménykimutatás minden árnyalatát kitérni, ezért nézzünk meg néhány legfontosabb összefüggést és arányt.
Nettó haszonkulcs. Ez a nettó adózott bevétel, osztva a bruttó bevétellel. Például, ha egy vállalat teljes árbevétele 1 millió dollár, és nettó adózott nyeresége 150 000 dollár, a nettó haszonkulcs 15% lenne (150 000 dollár osztva 1 millió dollárral).
Hasonlítsa össze ezt az iparág más vállalataival, hogy lássa, milyen jól teljesítenek valójában. A 15%-os nettó haszonkulcs egy olyan iparágban, ahol 10% a norma, azt jelenti, hogy a vállalat nyereségesebb, mint versenytársai.
Egy részvényre jutó eredmény. Ezt a számot általában úgy határozzák meg, hogy a nettó adózott eredményt elosztják a forgalomban lévő részvények számával. Valójában ez a szám általában megjelenik az eredménykimutatásban. De van egy másodlagos számítás, amelyet ezen felül szeretne elvégezni. Ez hígított egy részvényre jutó eredmény.
Ezt úgy kapjuk meg, hogy a nettó adózott eredményt elosztjuk a forgalomban lévő részvények számával plusz az esetlegesen kibocsátott további részvényeket. Ez magában foglalja a fennálló részvényopciók, warrantok, átváltható elsőbbségi részvények vagy bármely más nyílt részvényajánlat számát. Ez a szám pontosabb képet ad a társaság tényleges egy részvényre jutó eredményéről.
Össze kell hasonlítania az egy részvényre jutó nyereség hígítását az iparági átlagokkal, de össze kell vetnie azokat a részvények osztalékhozamával is. Ez a szám azt jelzi, hogy a társaságnak elegendő nettó bevétele van az osztalékfizetés folytatásához az aktuális árfolyamot, ha van hova emelni őket, vagy még akkor is, ha csökkentés várható a jövő.
Tőkearányos megtérülés. Ezt úgy számítják ki, hogy a nettó nyereséget elosztják az átlagos saját tőkével. Egy átlagosan 1 millió dollár saját tőkével rendelkező vállalat 100 000 dolláros nettó nyeresége 10%-os tőkemegtérülést (ROE) eredményez. Ezt a százalékot az iparági átlagokhoz kell hasonlítani.
Ha magasabb a normánál, az azt jelenti, hogy a vállalat jobban kihasználja a vállalat eszközeit. Ez azt is jelentheti, hogy a vállalat belsőleg tud készpénzt termelni – anélkül, hogy kölcsönt venne fel vagy eladna több részvényt –, ami mind nagyon jó jel.
Eszközarányos megtérülés (ROA). A ROA meghatározása úgy történik, hogy a nettó bevételt elosztjuk a beszámolási időszak átlagos eszközértékével. Ha egy vállalat nettó bevétele 200 000 dollár, és átlagos vagyona 2 millió dollár, akkor a ROA 10% (200 000 dollár osztva 2 millió dollárral).
Ez a szám különösen fontos az eszközigényes vállalatoknál, például a gyártási konszerneknél. Ez azt jelzi, hogy a vállalat mennyire hasznosítja eszközeit profittermelésre. Még egyszer össze kell hasonlítani az ipari szabványokkal.
Hogyan olvassunk el egy mérleget
Fizetési mérleg a pénzügyi beszámolási dokumentum, amely bemutatja a társaság eszközeit, kötelezettségeit és nettó saját tőkéjét.
Íme néhány arány, amelyeket érdemes megvizsgálni a mérlegben.
Gyors tesztarány. Ez a mérleg tesztje a vállalat likviditásának, a vállalat azon képességének, hogy rövid határidőn belül készpénzt hozzon létre. Ez határozottan jelzi a vállalat készpénzgazdálkodását.
Ezt úgy kapjuk meg, hogy a forgóeszközöket levonjuk a készletekkel, és az eredményt elosztjuk a rövid lejáratú kötelezettségek összegével. Ennek pozitív számnak kell lennie (1-nél nagyobb).
A készletforgalmi arány. Ezt úgy számítják ki, hogy az eladott áruk költségét (az eredménykimutatásból) elosztják a beszámolási időszak átlagos készletmennyiségével. Ha egy vállalat áruköltsége 5 millió dollár, és átlagos készlete 1 millió dollár, akkor a készletforgalmi arány 5 (5 millió dollár osztva 1 millió dollárral).
Ha ehhez a számhoz az iparági átlag 4, akkor a vállalat gyorsabban forgatja raktárkészletét, mint versenytársai. Ha az iparági átlagos forgalmi mutató 10, akkor a vállalat sokkal lassabban forgatja készleteit, mint versenytársai.
Ez problémát jelezhet, különösen, ha a készletek a vállalat jelenlegi eszközállományának nagy részét teszik ki. A készletek lassú forgása azt jelezheti, hogy bizonyos készletek nem mozognak, és leírhatóak lehetnek, ami gyengítené a vállalat pénzügyi helyzetét.
Áramarány. Ez az arány azoknak az eszközöknek az értékét mutatja, amelyeket egy éven belül valószínűleg készpénzre váltanak a vállalati adósságok kifizetése érdekében. Ezt úgy határozzák meg, hogy a forgóeszközöket elosztják a rövid lejáratú kötelezettségekkel.
Három millió dollár forgóeszközök és 2 millió dollár rövid lejáratú kötelezettségek rövid lejáratot eredményeznek 3:2 arány, ami a legtöbb iparágban szilárd (de ellenőrizze az ágazat átlagát, ahogy tudja változnak).
Ez az arány akkor jelenthet problémát, ha bármely irányban jelentős mértékben eltér a normától. Ha a szám alacsony, és különösen, ha negatív, az azt jelentheti, hogy a cég nem lesz képes rá fizesse ki adósságait. De ha ez a szám túl magas, mondjuk 3:1, az azt jelentheti, hogy a vállalat túlságosan konzervatív, és nem fekteti be hatékonyan az eszközöket.
Könyv szerinti érték (nettó tárgyi eszközök). A könyv szerinti érték megválaszolja a kérdést mennyit keres a vállalat a tárgyi eszközökbe való befektetésén. Ezt úgy számítják ki, hogy a vállalat teljes eszközállományát levonják az immateriális javakkal (például a cégértékkel).
Így marad a vállalat nettó fizikai eszköze. Az a vállalat, amely 10 millió dolláros nettó tárgyi eszközzel 5 millió dollár nettó nyereséget termel, bővítheti sokkal kevesebb tőkebefektetéssel profitál, mint egy olyan vállalat, amelynek nettó nyeresége 5 millió dollár 20 millió dolláros tárgyi eszköz mellett eszközöket.
Ez azt jelzi, hogy egy vállalat milyen egyszerűen és hatékonyan tudja kiterjeszteni tevékenységét versenytársaihoz képest.
Ez csak néhány az elemzések közül, amelyeket egy vállalat pénzügyi kimutatásain elvégezhetünk. De rávilágít a pénzügyi kimutatások olvasásának elsajátításának értékére, és az ezzel kapcsolatos gyakran kevésbé nyilvánvaló információk feltárulhatnak.
Mennyire erős a pénzügyi kimutatások olvasásának képessége?